Jack Davis: Az óév (The Old Year)

túléli e

tunya

újdonságot

fénylő

odúkban,

hol a tavasz

megifjul

a tél folyamán.

Fordította: Maria Bencsath

Jack Davis: Gondolkodás szavak nélkül (Thinking Without Words)

Sokminden, mi megvisel

nem ölt,

nem tart formát

a jelen világ

eladó lány

idegen fogalmaknak

hozománya

e süketség

változó hangokban,

melyek ismerik

magukat,

de nem szólnak.

Fordította: Maria Bencsath

Jack Davis: Nipissing to (Lake Nipissing)

Február felkél

álmunkban

tükröző lába

a tó-hullámban

holdat választ

s üres tenyér nyomokat

nyújt

a tó alján

hol fecskék teleltek egykor

úgy hittük

hajdanán.

Fordította: Maria Bencsath

James Fenton: Isten, egy vers (God, A Poem)

Undok meglepetés szendvicsben,

Egy akadt rajzszög zoknidban,

A legpetyhüdtebb kézfogás, mely  

Hitted, erõs, mint egy szikla,

Súlyos hiba egy hálóingben,

Egy nagy csalódás mindenütt

Csak ez, mit kapsz a Mind’hatótól,

Csak ez, mit kapsz a föld alatt.

O, mondotta: ‘Ha jó leszel,

Látni foglak végül ígérem.

Csak tarts ki az végső kürtszóig.

Barátod vagyok, -bízz bennem.’

Ha őt idézed így válaszol:

‘Sajnálom, tintás lehettem-

Bár neved felidéz valamit.

Gondolhattad volna, nem létezem.

‘Nem léteztem Teremtéskor,

Nem léteztem Áradatkor,

S nem leszek a Megváltáskor

Juhot válogatni táptól-

‘Vagy akárhogy is mondják. Tény, hogy

A megváltás eszméje szerint

Nyers egzisztenciális műhiba vagyok

És Te meg férgek étke.

‘Undok meglepetés vagy szendvicsben.

Egy akadt rajzszög vagy zoknimban.

Petyhüdt kéznek fogása vagy, mirõl

Hittem erõs, mint a szika,

‘Súlyos hiba vagy hálóingben,

Nagy csalódás vagy mindenütt-

Csak ez vagy ‘mondja a Mind’ható,

S csak ez leszel a föld alatt.’

1983

Fordította: Maria Bencsath

Jack Davis: Nyár vége (End of Summer)

Voltál

s mentél

jeltelen

keskeny

grimasz

résnyi

kis fény

hangzók

után

szomjas

mondat

kicsiny

szemcsék

rovarok

hamva

ûrben

fülben

zenét

alkot

bogyókkal

benne.

Fordította (interpretálta): Maria Bencsath

Jack Davis: Végtelen világ (World Without End)

A nyár egy harmonika

szabad kézzel játszod

Felszedett dolgok

tájkerthez ajtódnál

A jó tett, mit

könnyen tehetsz.

Fordította: Maria Bencsath

Jenő Komjáthy: I Am a Pagan (Pogány vagyok)

I am a pagan. I’m not humble,  

No smell of incense around me;

Hymns, psalms and religious services

Do not dominate my spirit.  

I don’t beat my chest in repentance,

Do not regret, or say sorry,

I don't chant cheap hymns of praise to the

One who -  created monkeys.

Earthly or otherworldly power,  

Neither of them can entice me:

I want by siege to conquer heaven,

Never by pitiful begging.

I do not go to your churches

That were built by adulation,

My soul has never genuflected

In the dust before your idol.

You are servants of a lord on earth,

And you worship one in heaven;

The heart drove you into slavery,

That only believes in tyrants.

I truly love, and you just flatter,

All you do is crawl while I fly!

Deep in dust do tremble your prayers, 

Mine at the same time glides up high.

The grace of mercy rests on your face;

Your main wish is tranquility:

I was not born for veneration;

My heart is endless revolution.

I am a pagan. Spite’s in my eyes,

Scorn and anger quiver on my tongue;

Withering fire tightens my chest,

I wish the delight of combats.

The waves of the ocean of hatred

Occasionally sweep across my heart;

The violent storms’ organ plays then

A terrible music inside.

Because I detest your empty world,

That has only one name: boredom;

For me its yawning pleasure is curse,

That rotten peace away I throw.

And I detest the torpid monster,

I hate you, ugly Apathy!

Your corpse flattens the earth forever,

In the dust dies felicity.

And I hate you freak Humility,

Wicked virtue, the mask of dwarfs!

Because you gave Cowardliness feet,

I see, to be able to crawl.

And I hate all forms of Servitude,

The sin of all sins above all:

I tremble from anger when I see

An oppressor or a servant. -  

I am a pagan. In my bold eyes  

Burns the thirst of beautiful Truth.

A goddess; and when her veil flutters

Earth, heaven burst into pleasure.

At times like this the ocean of love

Causes a flood in my spirit;

The organ of creation resounds

Now with majestic energy.

The music of spheres reverberates;

Celestial manifesto,

Weeping and bellowing tumbles deep

Below the everlasting sorrow.

The world now opens up around me,

The heavenly curtain is torn,

I notice magical, large objects

Floating around in strict circles.

Not objects, honorable persons;

They are perhaps the ancient gods:

Soul is their body, body is their soul,

To my touch they’re still an illusion.

The earth also opens below me,

The dust is happy, the stone speaks,

Silence gives a sign of its presence,

And the mysterious sky brightens.

The abyss uncovers his deep soul,

His cover the Heaven takes off...

I feel like being king of a world,

I feel as if I was a god.

Nature! In your animated church

I can ignite the soul of objects:

Within your sacred walls will burst

The oppressed power all over.

The presence of god I can feel

In your sacred immense church;

My bedazzled eyes look into his,

My heart beats with his in concert.

I became part of the universe,

Anything I see is all mine;

The flames rise and dance above me:

I am on fire yet don’t burn up!

This soul here became the soul of souls,

This heart became the heart of hearts,

The human in me turned into god,

The legate of Olympus calls! 

Translated by: Maria Bencsath